Képes beszámoló Sopronból

Néhány fotó a tegnapi koncertről.

Az ország legrégebbi orgonája. Így emlegetik a soproni Szent György templom hangszerét. Nos, az orgona rendben van, finom mechanika, jól reagál a billentésre, karakteres hangszínek, szép hangolás (farkas: g#-d#), minden elismerésem a restaurátoroknak a szekrényért, az orgonaépítőnek a hangképért, a játszóasztalért. Természetesen sok minden függ attól, hogy mihez viszonyít az ember, és milyen körülmények között. Itthon ez egyedülálló, európai színvonalon van, nekem tetszett. A hangszerről bővebben lehet olvasni a neten, amit kiemelnék, azok a fasípok 1633-ból, remekül szólnak. De gyönyörű az Oktáv4 is a prospektben. Egyes regiszterek discant-basszus osztása számos regisztrálási lehetőséget kínál. Gyakrabban kéne itt játszani! A közönség is harcedzett volt, és hálás a sok kromatikáért, tömény figurációs műfajért, a kevésbé ismert, nehezen emészthető orgonaművekért ezen a remek, középhangolású orgonán (persze, egy ilyen fesztiválon azért számít rá az ember, hogy nem démolltokkátán és albinoniadagión kondicionált közönséget kap a nyakába). A koncert után a lelkes publikum soraiból szinte mindenki feljött a karzatra egy kézfogás erejéig, no meg hogy közelebbről is megnézze a hangszert.

Képek a Galériában.