2012. január 19.

Non omnis moriar...

    

...nem hal meg egészen az, akinek művei fenntartják a nevét... Az utóbbi hetekben, hónapokban sajnálatosan több IKON-tól is búcsút kellett vennünk, ha csak kettőt említhetnék, akiknek hiányát érezni lehet, akkor Dobszay Lászlóra, és a pár napja elhunyt Gustav Leonhardt-ra gondolok. Még ha szegényebb is lesz a világ nélkülük (azok számára, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek munkásságukkal), amit hátrahagytak, az a miénk. Hát, gazdagítson bennünket!

Leonhardt Purcell szviteket játszik, szánjon rá negyven percet, aki kíváncsi rá:



Azért az új év sok örömet is hozott, és tartogat is, remélem! Benedek fiunk lassan már üldögél, az átfordulás már simán megy neki, beszélget (a saját nyelvén), nézeget, nyúl a dolgok után, gyorsan fejlődik! Luca lányunk idén ősszel már oviba megy, már "gyúrunk" is rá, már ami a szobatisztaságot, és a pelenka teljes elhagyását illeti. Most éppen szüleimnél, Héderváron tölt két napot. Nem részletezem, sok örömünk van a gyermekeinkben! Aztán tervezzük (?) a nyári nagy családi nyaralást, ha minden jól megy Itáliába megyünk. Ezen a képen éppen Pozsonyban, az ádventi vásár idején:)




Ezen a képen meg Luca és Márti a Duna partján
(jobb egérgomb, Kép megjelenítése, akkor jobb lesz. Aztán vissza-nyíl, és olvasd tovább)


Éppen 450 éve született Sweelinck. Nem mintha nem játszanám rendszeresen a műveit, de idén talán még nagyobb hangsúlyt kap majd. Néhány hangversenyből álló sorozatot tervezünk egy kollégámmal, az "amszterdami Orfeusz" tiszteletére, a helyszínekről, és a részletekről majd egy későbbi bejegyzésben írok.
Aztán egy még nagyobb fába is vágtam a ... de ez is akkor lesz majd érdekes, ha megvalósul, nyár végéig várni kell! Továbbá 2012. áprilisában a Collegium Musicum Jaurinense-vel új, jubileumi CD felvételét tervezzük, részleteket majd a következő bejegyzésben. Remélem, sikerült kellőképpen felcsigáznom az érdeklődést. A Codex Faenza, Sweelinck művek és a Bach triószonáták, na 2012-ben ez lesz a fő csapásirány!

 

Napok óta az "Innsbruck, ich muss Dich lassen" kedves melódiája jár az eszemben, aki nem ismerné, íme egy jó felvétel. Legutóbb akkor dudorásztam vegyes érzelmekkel, amikor Amsterdamot, a szép hangú orgonákat "musste ich lassen" in 2007.

 

vissza az előző oldalra